„Sárkányok nem léteznek. Ez a kijelentés kielégítheti a primitív elmét, de nem a tudományt” - mondja Lem a Kiberiádában, és valóban. Az a tény, hogy kentaurok nincsenek és nem is voltak, a legkevésbé sem szabad zavarja a tudóst abban, hogy izgalmas monográfiát írjon róluk.
Csányi Vilmos etológusként már épp eleget rongálta a megcsontosodott nézeteket. Kísérletei, amikkel bebizonyította a kutyák egypár egészen emberi viselkedését: a bosszúállást, a cukkolást, a betartást és így tovább, finoman szólva is a megszokások határterületeire visznek. Csöndes mondatfűzéssel előadott merész gondolatfutamai az emberi fejlődésről merőben új nézőpontokat mutatnak meg, hogyisne: miféle hímsovén társadalom volna, amelyik el tudott volna jutni oda, hogy a nők párválasztási preferenciái jelentették azt a szelekciós nyomást, ami a férfiagy fejlődését, a szellemes és okos férfiak versenyelőnyét eredményezte és ezzel az emberi szellem kialakulását? Hogy akkor egyszerűbben: a nők tehetnek az emberi elme kiemelkedéséről?
Alsó hangon is eretnek gondolat.
Jut eszembe: ez az »alsó hangon«, ez is Csányi Vilmos. Ez is egy olyan szövegmém, amit mind használunk – és mind rosszul.
Csányi és Makovecz Benjamin könyve, vékonyka, nagyalakú, igényes kötet olyan, mint ifjúságunk áhítatot keltő természettudományos monográfiái. A vastag, jó tartású papír, a színes anatómiai táblák és fölöttük a mutatóvonalak és számok a velük kötött vastag bőrpauszon, mind-mind ezeket a nagyigényű munkákat idézik. A szöveg is kellően komoly, nem éppen latin szavaktól hemzsegő, sőt, de azért az ember a mondatfűzéstől épp csak a kellő mértékig, de megneszül: nagy tudásokat vagyunk készülőben magunkba szippantani.
Mindjárt az elején a kentaur anatómiáját, ugye, ami nélkül ez az egész alsóhangos dolog is a levegőben lóg. A kentauroknak ugyanis van rendes, az emberekére hajazó hangképzése is, de van egy a lószerű alsótesthez köthető is, és ez az utóbbi inkább az érzelmek kifejtésére való. Az alsó hangok a kevéssé artikulálható, de mégoly gazdag érzelmeket fejezik ki, nem szeretném ennek a szimbolikáját itt és most szilánkokra okoskodni.
Aminthogy az egész kötetet végig belengő finom iróniát és bölcs humort sem érdemes szétszálazni, mit ki ellen és minek és miért: újra és újra belemélyed az ember és újra és újra elönti a nyugodt derű.
Nagy könyv. Alsó hangon is a legnagyobbak közül való.
A szerzőről: 
Csányi Vilmos Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány volt főszerkesztője. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.
Makovecz Benjamin rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár
Magyar Képzőművészeti Főiskola,
képgrafika szak, 1978-83
a-kentaur
Oldalszám: 75
Megjelenés éve: 2000.
Szépirodalom/ismeretterjesztés
