Barkácsoland

Azt mondja Gyurcsány, hogy Orbán "felkapaszkodott proli", aki szégyelli, ahonnét jött, ezért aztán tűzzel-vassal irtja valahai osztályát. Szép gondolat, okos gondolat, csak éppen nem igaz gondolat. Kétfelől is hibádzik szegény.

Orbán nem proli. Legalábbbis a szónak a klasszikus nagyipari munkásságot jelölő 'proletár' értelmében nem az. Kihagynám a kínálkozó ziccert arról, hogy még ha lenne, sem lehetne köze a munkássághoz (a nagyon kizsákmányolt, nagyon szegény korai munkásosztályhoz), hiszen Orbán nemhogy gyárban, de semmiféle munkával nem töltött egy percet sem. A szónak a 'termelés', 'új értéket létrehozás', 'munkaszervezetben ténykedés' értelmében legalábbis semmiképpen, de ez ha közismert is, ám voltaképpen nem érv semmire. Darwin sem volt növénynemesítő, mégis egész jól elboldogult az evolúciós elmélet megalkotásával.

Orbán egy valamikor párttitkárka egyik csemetéje, amely helyiérdekű potentát nagy szám nem kellett, hogy legyen - zeneiskolai kamarakoncertjeinken a pártbizottságon rendszeresen megtapsoltak minden egyes tételt az elvtársurak -, aki azonban arra elég volt, hogy a kölyköt benyomja a jogra, ami akkoriban korlátos erőforrásnak számított. Ez, ha nem is igényes szellemi közeg, de semmiképp sem proletariátus.

A szónak lekicsinylő, inkább 'szellemi vagonlakót', 'veleszületett kultúra híján lévő embert' jelölő értelmében Orbán már sokkal inkább proli - méretes megnyilvánulásait őrzi az emlékezet regnálásainak legelső pillanataitól kezdve. Valami önkritika vagy jóérzés még ekkor is szorulhatott belé, és ez már jobban magyarázhatná kétségtelen kisebbrendűségi komplexusos megnyilvánulásait.

Ám a legvalószínűbb, hogy Orbán - fél. Nem a proli, hanem a saját korát túlélt és tehetségén messze túlkapaszkodott dzsentri félelme ez, a visszacsúszástól való egyre nyomorúságosabb rettegés. Kínos és kisszerű, hogy félelmében éppen ennek az oly méltán letűnt és oly méltán elfeledett rétegnek a szokásait, a parvenük és lecsúszottak torz értékrendjét, a látszatok kultuszát erőlteti egyre kétségbeesettebb iramban az országra - külön szomorú, hogy az önmaga számolni-nem-tudására büszke, minden hatalomnak boldogan lefekvő nép e csillogó, talmi port milyen boldogan nyalja be.

Orbán tehát nemhogy nem tagadja meg a osztályát, származási közegét, az állítólagos proletárt, aki sose' volt - hanem épphogy saját közegét, a deklasszált, szellemileg kiaszott dzsentrit erőlteti. A valahai kisvárosi párttitkárok közege is ez, éppen ez, hiszen a maguk sehonnét-sem-jött voltában ugyan mit értettek volna a valódi nagyurak felelősségéből, a rábízottakról gondoskodás zsigeri, de ha nem, erősen beléjük nevelt felelősségéből? Őnekik épp elég szellemi kaland volt Hajmási Péter és a Pál, a vidéki kultúrházak Express Heating hőlégkályháinak üvöltése közepett, és kínos, de abszolválandó kötelezettség a zeneiskola vonósnégyesétől Haydn, akit sem leírni nem lehet biztonságosan, sem azt nem lehet tudni, hogy hol kell benne tapsolni igazán.

Talán ezért is zavarják az igazi tartással bíró főurak és a kommunisták Orbánt és köreit. Ezekkel nagyon nem lehet mit kezdeni annak, akit nem a tartalom, hanem a forma, abból is csak az 'oanforma' tud megérinteni. A valódi urak ugyanis, mint Károlyi, saját osztályukkal sem voltak szívbajosak összekülönbözni, ha a felelősségről volt szó. Kiközösítésüket is vállalták a rábízottakért. Károlyi ezért olyan kínos elem - hogy rá lehet kenni a korabeli úri középosztály minden alkalmatlanságát és egy magát túlélt államalakulat még háborús impotenciával is megspékelt összeomlását, az külön haszon a középszernek.

A kommunistákkal is hasonló lehet a helyzet. Kommunistának lenni ugyanis nem nem társadalmi berendezkedés - a 'létező szocializmus' kifejezés, amilyen cinikus eredetű, olyannyira pontos, jóllehet megalkotójának éppen szándéka ellenére az -, hanem hitéleti kérdés. Kommunistának lenni már-már vallás, a baloldaliságnak egy eléggé szektás hitközössége ők. Nem is olyan fiatal szekta ez; nézeteik jó részét már egy bizonyos Názáreti is lefektette szórványosan hirdetett tanaiban. Kínos - mint ahogy keresztény korifeusok is heves zavarba jönnek mostanában, ha Krisztussal szembesíti őket egynémely arcátalan.