Rámeredünk a címlapra.

         Rég nem olvasunk napilapot – a ’háromperces újság’-nak becézett megyei kis színes nem ér meg még három másodpercet se’ -, a netről minden részlet napokkal ezelőtt lejött, akkor meg minek. Ám párunknak, évtizedes megszokás, jár még, és amint a lakásba fölvisszük, belénk szúr a cím.

         Pirossal szedték, szerintük ezek szerint ennyi a lényeges. „Tüntetők és ellentüntetők néztek farkasszemet”. Ennyi, amit a feldúlt jegyirodában halálra rémített leány, a kiégett üzlethelyiség és a fasiszta horda okán közölni érdemes, ha végre, nagynehezen, összeáll valami tiltakozás. Lapozz beljebb, paraszt. A belső oldalon azután megtudjuk a tutit. Gyurcsány, de nem, nem is, előbbenis Tomcat (ennek a médiafelkapottságban szenvedő senkinek a beceneve, ha valaki nem tudná, kandúrt jelent – na igen, tudjuk, mi bűzt okoz egy ilyen felajzott fajtalan az ajtófélfákon) az egyik, Gyurcsány a másik oldalon. Egyenlő terjedelemben hozva a kettőt.

         Ikonográfiailag tökéletesen értelmezhető.

         Mintha az államférfi – huszonéve végre az első – egy súlycsoportba esne a köznek sokmillió adóforintokba már eddig is került köztéri hőbörgéseket szító - megengedem, ordas eszmékkel fajtalankodó, de mégis – otromba tahóval. Mintha szépészeti vita zajlana, elő hát érvek, ti daliásak, piros damasztban a deli déli vitéz, míg párizsi kékben az észak délceg bajnoka.

         Hanemhát értjük mi ezt mégiscsak. Fasiszta? Xenofób, milliárdos kárt okoz, otromba eszméivel a harmincas évekbeli keresztény nemzeti kurzus legsötétebb iszonyatát hozza be? Ugyan, kérem. Jól helyezkedni, elvtársak: két év múlva meglehet, ők lesznek a nyerő.

         És Tomcat, mellényén szmájli kockabajszosokkal (mondván, íme egy vidám szobafestőlegény) nem fog megbocsátani azoknak, akik most ellene szólanak. Persze, persze, honnan is tudhatná ő azt. Meg aztán, ki ez a Tomcat, senki a mínusz egyes kitevőn, nyilvánvaló.

         De mögötte a nagy politikai szimatú, kitartó elvtárs, Orbán, mindent jegyez. A túlélésre játszó valahai pártnapilapos gárda pedig gyűjti a pontokat. Így, uraim, hát mi van abban.

         A napilapból pedig egy negyed országrész szellemi vagonlakói gyűjtik a morzsákat. És mezei munkás csakúgy, mint apjaelhurcolt nyomorult agrárius vagy lódoktor, boldogan dől a maszlagba mindahány. Nem sajnálnánk tőlük a hajdani pártnapilap pártszolgálatosainak nyálas hálája nyomán feltörő fasiszta gennyek eljövendő uralmát, legyenek boldogok, ha az ennyire nyomorult öröm öröm nekik.

         Csak hát egyúttal a mi országunk is az, amit működésük nyomán hamarost genny borít. Gyermekünk van, mosolygós és tehetséges, alkotni kész mindahány – tényleg ezt kellene megörökölniük?!