Barkácsoland

A Mátra kevés volt a bösztörgési magyaroknak, ezért összedugták a fejüket, hogy mit is lehetne tenni ezügyben. Valamelyikük fölvetette, hogy az ősi szkíta hagyomány szerint a magyarok ősei voltak a jedik. A JEDI egy betűszó, amit a még rovásírással működő ősszámítógép titkos neveként határoztak meg erősen ittas animátorok. Ez az ősszámítógép volt a minden dolgok ősoka, mert senki sem értette, hogy működik, ezért mindenki megmagyarázta, és ezen rettenetesen összevesztek. A magyarok naggyűlését azután Emese álmában sem tudta megbékíteni, ezért boldog-boldogtalannal összefeküdt, és az eredmény magáért beszél: ezért van, hogy minden magyar a magyarral legalább lélekben rokon. Vagy nem, de akkor ez már a jedik bűne és a Mátra széthordásával kapcsolatos.

A Mátra széthordása pedig nem is széthordás volt, hanem nemzeti együttügyködés, csak kiderült közben, hogy a szakértelem ócska bolsevista trükk, és ezért minden piramisut átképeztek a közlekedési csúcscéghez főmenedzserré, ami egy ősi magyar foglalkozás, csak könnyebb kimondani, mint a rém archaikus ’táltos’ kifejezést. Az azonban valamiért máig járja, hogy az ilyen ember megtáltosodik.

A megtáltosodottakat fölhúzták a dicsőségtáblára és kalászos mezőben föstöttek róluk dicsképeket, miközben dalokkal ajakán serénykedett száz nyirkosölű szűz a mátraverebélyi kaucsuknevelő tanyán. A kaucsukot úgy nevelik, mint a bivalyborjakat, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy srégen kalló délben az árja, és ez mindent megmagyaráz. Ebből következik az is, hogy ühüm nista pogyebrádnak nyehemista, ettől kezdve pedig végképp semmi vitának nincs helye. Ez volt az a logikai matrac különben, amiről elrugaszkodott az ősi szkíta-magyar JEDI számítógép az üstölléstiram felé, évezredes lemaradásba taszítva a bináris logikát.

Maga a mátrabösztörgési tragédia úgy esett, ahogy jobb tanítványaim kutatásaiból kiderül, hogy a mátraépítő jediképző OKJ-s tanfolyamon az egyikük túl közel ment egy igazi jedihez és összegerjedtek, ezért a jediről leolvadt a műanyag, a Dört Vödörnek kellett közbelépnie. A Mátrát nem lopták el, hanem kellett a benne lévő kalamiszkiusz-ásvány, mint hibernákulum a jedit borító új műanyaghoz, és nem tudtak elég szarvasbogarat összetörve szublimálni, hogy tinktúrában elsők legyenek. Ezért nem kapták meg az Artuditu-nagykeresztet, és ezért kellett a Mátrát szétszerelni, de nem találtak, csak két székely faszénégető-családot, viszont ezeket meg félreértették, de nem lett szaporulat. Így tovább bontották a hegyet, és lassú tűzön, bengáli pofákat vágva végül elő tudták belőle állítani a műanyagot. Egy része lecsöpögött, az most a Baradla. Baradlay Richárd viszont nem volt jedi, őt utólag, a hajánál fogva rángatta bele a történetbe egy agg mesemondó, aki száz regényt írt és ifjú felesége volt. Baradlay ezért kopasz lett, mert a rángatástól lejött róla a szőr, de a pert nem nyerte meg, mert közben Dört Vödör és Artuditu új törvénykönyvet írt és övék lett a humbug uralkodók ősi szent koronája. Ám nem lett belőle semmi örömük, mert a juhunok ifjú titánja leúsztatta a koronát a Dunán, és most erős őrizet alatt őrizik, a hülyeség von köré erős falakat, az pedig áthatolhatatlan. Ennyi a jedik titkos és igaz története.

Itt véget is érne, ha nem jött volna Csaknorisz és nem semjénezik egy nagyot. Azonban így a jedik tanfolyamot szerveztek Mátrabösztörgésre, ahol fölfedezték a sparheldet, ami egy ősi szkíta energiacsavaró, és eltűnik benne az Erő. A tanfolyamhoz bösztörkövet kellett faszolni egy szkíta juhunnából, de ez még mind nem elég, maguknak kellett a helyszínre vinni, hogy abból építsenek piramist.

A piramis egy ősi bohém pengeélező, ezért a jediképzőn megjelent hatvan cingár zsilettista cseh, aki a piramist magának követelte és kérdőre vont egy kicsi szovjet katonát. Az azonban nem ismerte ezt a viccet és dühében felnégyelte az egyik szélsőséges jedit. Lett is nagy kavarodás, és a sebtében kavarni odatett paradicsomleves menten rémfilmforgatáson érezte magát. A forrongásban újra leolvadt a jedikről a műanyagpáncél, ami visszaégésekre adott okot. Később ráérős hobbikőfaragók jöttek és eltáncolták a balett-táncosok dalát.

A mátrabösztörgési jediképző OKJ-s tanfolyam piramisépítő résztvevői úgy gondolták, a jediről leolvadt műanyag elborítja földet, hogy leigázza az emberiséget, mert egy intelligens anyag, de jön majd Csaknorisz és mindent kipucol, mert ő egy hős. És valóban, jött Csaknorisz, hóna alatt palatáblával, és rejtélyes jeleket írva a táblára az egész problémának rajtaütésszerűen hátat fordított. Ez a meglepetés ijedtében megdermesztette a műanyagot, ami ráadásul egy kupacba tömörült. Ekkor azonban színre léptek a kreatívok, akiknek lelke ármányból készült és nagy betűkkel rá van írva, hogy mindenkinek eladó. Vásárlóerő jő, s pihegve szól: mennyi az annyi? mire a kreatívcsapat kéjes hördüléssel lefekszik neki és hangos, erkölcstelen reklámozásba kezd.

A Csaknorisz-féle intelligens műanyag ha nem is, de a reklámja ilyeténképpen mégis elborítja a Földet, ám föllázad ellene a Nagy Endékás Kukásautó és benne Kihaénnem Göngyöleg. Sok izgalmas kalandon mennek keresztül, egyszer például Linda akkorát sikít, hogy leröpül a lejárt szavatosságú francia borsókonzervről a fedő, máskor pedig megrendítik őshitében magát Kövér Lászlót, de nem sikerül egészen, mert a bajsza marad. Ez a bajusz lesz azután a nyitja a nagy rejtélynek a hetedik rész után, mert Ungabunga Delektritisz, a Minden Eon Szolgáltatók Számladémona épp ekkor gondolja azt, hogy minden követelés lejárt és mostantól csak kalászosan lengő bajuszban lehet kiegyenlíteni a tartozásokat, de Kövér László rosszat álmodik, román állampolgárságért folyamodik, és halinába köttetve magát elsüllyed a Kárpátok bércei alatt. Ezt Ungabunga Delektritisz nem tűrheti, ezért kiáltványt fogalmaz, miközben bal kezében lazán egyensúlyoz három részeg csaknoriszt.

Mindez azonban nem menti meg. A háttérben már szerveződik a nemzeti ellenállás, és tizenkét matyómintás abroszba csavart agg bula lejt csábtáncot az endugába dőlt Máj Kell Dzsexon kiaszott teteme fölött. A nemzeti ellenállás már-már sikerre jut, ám ekkor megjelenik Fási Ádám, akinek malaca van és szót ért vele a nép, akinek ugyanúgy nincsen több, mint 12 egész háromtized íkuja. Fási Ádám mulatós nótát ad elő, és miután 12 óra elteltével sem intonál egy tiszta hangot, Bartók Béla és Kodály Zoltán ünnepélyes keretek között Schneiderfáni-díjat alapít és sikoltva elsüllyed a kétnegyedben lüktető díszletek között, miközben a szemközti kultúrház faláról a rezonancia miatt leválik 17 négyzetméter stukatúr. Ezt Fási Ádám a zsebébe teszi, mert úgy értesült, hogy kultúra, pedig mi tudjuk, hogy csak norisz, de nem mondjuk meg neki. 

Ez az a pillanat, amkikor életünkbe belép a Nemzeti Együttlüktetés, és Neltársunk ötvenedik születésnapján nedves bugyiban miséző asszonyok illegális kara önt belénk halhatatlan együttműködést. Kitör a fergeteges makói gázmező, és a Nemzet Szívsámánja akkorát szív, mint még soha, mert megjelenik a tetthelyen Szent Estebán szelleme, és szellemes szavak kíséretében kivégez negyvenöt nagyméretű semjénmintás sámándobot. 

Skót dudások érkeznek tüchtig kockamintás rolleren, és maguknak követelik a szellemet. Kiderül, hogy a skót kastélyokat EU-szabvány kötelezi az ajtózsanérok napi kenésére, mert hanyatlik a belga ipar ékköve, a kocsikenyőcs. Ezzel sikeressé válik a Skót Kastélyokat Nyikormentessé Tevő prehisztorikus Eu-direktíva, ám a csöndbe nem jőnek ájulni vágyó éltes, omlatag asszonyok, a skót szellemipar a szakadék szélére került, és a Nemzet Szívsámánja az, akiben megtalálták évszázadok méltó sötét nagy démonát.

Baloghneltárs az, aki ekkor futva jő s rémülten picsog. Sértett anglikán akadémikusok kara kíséri d-mollban, ami kicsit disszonáns, mert Baloghneltárs szentkoronailag énekel elvből hamis pentatont. A Nemzet Szívsámánja megkoronázza Baloghneltársat egy sebtiben odarittyent csaknorisszal, miközben sejmicigabikák kara lejt ősi magyar pompom-táncot, mindnek a kezében egy-egy kiflicsücsök. A skót dudások eközben megigézve tolnak az arcukba egy-egy kürtőskalácsot. A kürtőskalács voltaképpen a Pilisi Szívcsakra, ezért ötszáz skót dudást von magába rollerestül egy démoni erő, ami végül nemzeti munkaprogrammá nemesül és a dudásokat eztán seprűvel a kezükben látjuk viszont az útszéleken.

A skót kastélyok ajtóit eközben buzgón kenyi Csaknorisz, és az így beálló kísérteties csöndben kénytelen a nagynéha érkező meglett korú dámák szőrösödő fülébe ordítani, hogy nyikor. Ez termékenyítőleg hat, megszületik a Megasztár, ami azután a nemzetet egyhangúlag elnyeli.

A nyeldeklő egy kürtőskalács formájú Mély Torok, akinek azonban a CBA nem ad óvszert, ezért ismét termékeny éveknek nézünk elébe, piramisjáték kezdődik, melynek keretében elhozzák a Nagy Szerb Piramist a közben suttyomban széthordott Mátra helyére. Itt, éppen itt érhetjük tetten a nagy művet, mi meghalván születik. A Mátra helyén nemzeti bevásárlóközpont épül, kormányzati sárlóteremmel, miközben a Nemzet Kincstárnokának arcát halvány gond redőzi, nem tudván a sárlóteremben megfelelő asszociációkkal magyarrá tenni azt a szót, hogy andalúz. Egykutya. A nemzet hálásan tekint, miközben orális vásárlási lázba kezd, vásárlóereje nem lévén neki, de sárló is csak a nemzet nagyjainak, kiknek láttán élveteg szellemidézésbe fog. Újabb skótok jőnek emiatt, orruk és fülük csaknoriszmintás és csupa kocsikenyőcs, de megdicsőült belga kenyőcsácsok hada kíséri őket boldogan. Csak az omlatag dámák kara bús némiképp, szőrösödő füléből oly fájóan hiányolva üvöltő, férfias csaknoriszokat. 

A dámák fölmentő serege Fási Ádám személyében érkezik, kinek mélabús dalában visszaszerelmesedve, búgó bájjal fedezik föl ifjúkoruk ordináré módon nyikorgó ajtópántjait. Fási Ádám Szűkített Üzemmódú Kulturális Kétnegyed kitüntetést kap, és elvész a nálánál két fejjel magasabb apró dámák ölelő karjai között. A nemzet megboldogul.