Barkácsoland

Nem világos, mitől fedezte föl Orbán épp a részeg biciklistákat.

A kora alapján lehetett volna mondjuk a Szerelmes biciklisták, ezt a filmet még láthatta. Volna, tesszük hozzá, mert ismerjük már annyira, hogy tudjuk: egy másfél órás film épp másfél órával haladja meg miniszterelnökünk elmélyülési képességeit. Nade mi a haszna abból, ha ő személyesen engedi a fröccsözgetést a kerékpározás közben?

Talán az, hogy akkor megint ő a jó király. Aki ismeri a néplélek rejtelmeit. Házi pálinkafőzés, meghitt támolygás a főúton, a falusi mataság örömei, amint kihúzza a surmó a fejét a bicigglitám pálcái közül, és tudatának homályos maradványaival elindul hazafelé. A mélymagyar éjszaka, amiben szerteszét mindenfelé mélymagyar, éjfekete, betintázott kerékpáros nyüzsög.

Van abban valami mélyen infantilis, hogy egy ország miniszterelnöke szükségét érzi beleszólni közlekedésszakmai részletkérdésekbe. Ennek megfelelően az elnöki csuklógyakorlat sajtója is infantil és debil. Meglepő mindössze az, hogy az idétlenül poénkodók sorába még kerékpáros fórumok is beállnak, nyegle és eltúlzott viccelődéssel múlatva az időt. Legalább ők tudhatnák azt, ami a mainstream médiának eszébe sem jut.

A mainstream média nyegle, rövidlátó idétlenkedése csöppet sem meglepő, emiatt még ugyan senki a tasztatúrához nem nyúlna. Hanem a mainstream médiát még mindig olvassák nem kevesen. És most gondoljuk el a még megmaradt pár embert, akinek munkája van. A munkáját az autójával végzi: ügynök, pék, kőműves, konyhabútor-beépítő. Ő az, akire egyre növő szigorral vadászik a rendőr: túl gyors, túl lassú, ez nincs, az nincs (két csavar), és különben is, zöld a kocsija. A zéró tolerancia bevezetése megvadította az embereket: az ügynökök dafke kezdtek százhatvannal tépni ott, ahol azelőtt még ők se', még véletlenül se'. A derült égből gumibot, a kiszámíthatatlanul lecsapó, többhavi jövedelemre rúgó bírságok réme azóta is feszíti a lelkeket. És a frusztrált autós ellenséget keres.

A kerékpáros eddig is 'kézenfeküdt'. Príma ellenségkép: kicsi, érthetetlen, könnyen hihető, hogy szegényebb még nálad is (és nem csak ésszel választ közlekedési módot). Miközben fölnőtt egy tudatosan a kerékpárt választó, gazdaságilag komoly potenciált jelentő közlekedőréteg, aközben a néptömegek tudatában a kerékpáros még mindig első osztályúan démonizálható. Ő és csakis ő az oka mindennek: rossz és keskeny utaknak, ostoba közlekedészervezésnek, nyomornak és különben is.

Na erre játszik rá most az orbáni kézivezérelt ostoba médiahumor. A cikkekben rendre eljópofiznak a dülöngélő kerékpárosokon, olyan ostobaságokat is papírra vetve, mint hogy egy felnőtt részegen meg tudja ítélni, kitámolyoghat-e egy országos főút éjszakai forghatagába, és így tovább. Nem csoda, ha az autójába kényszerült, minden bokor mögül büntetéssel lecsapó rendőrre készülő, agyonstresszelt autós megdühödik. Mit? A bicigglista még ihat is?

Itt, éppen itt értjük meg az orbáni kézivezérlés hasznait. Hiszen szeretett vezérünk kíméletlenül kártékony országlásának egyetlen mozzanata sem haszon nélkül való. Mármint az övéinek. És az "oszd meg és uralkodj" évezredek óta működik. Egy lényegtelen részletbe való ügyes beavatkozással fölszítja tehát az ellenségeskedést, a nép engedelmesen és boldogan önnönmaga torkának ugrik, miközben még a figyelmesek sem veszik észre, hogy például a választási törvény átszabásával már nem 51, mint legutóbb, hanem akár 17% szavazat is elég lesz a kétharmadhoz.

Hát akkor pohárra, magyar. Pedig szerettem volna azt hinni, hogy mi, az istenadta nép, nem érdemlünk meg ilyen vezérkéket és a hozzájuk tartozó udvari bohóc média görcsös idétlenkedéseit. De meglehet, néhány kézivezérelt részegnek a szavazata elég lesz, hogy a szenvedő többség még évtizedekig elviselni legyen kénytelen egy törpe Herkules zárt osztályának kárunkra történő mérhetetlen meggazdagodásait. Hogy továbbra is hozzájuk mozog a föld.