Kedves Tamás,
hát ez most így nagyon nem sikerült. Mondhatnám úgy is, hogy ha az előző posztoddal bakot lőttél, akkor ezzel viszont elkezdtél ártani a településnek. Pedig épp érte emeltél szót.
Amikor az eszetlenkedését (nevezzük így) a facebookra föltett polgármesteredet azzal védted, hogy depedig mennyi jót tett a falutoknak, akkor megpróbáltalak rávezetni pár dologra. Tettem ezt azért, mert érzékeny, intelligens embernek ismertelek meg, aki nevetve küzd az elemekkel és közben még a többiekre is jut, nem is kevés, energiája. A vendégszeretetedet élvezve egy extrémsport-fesztiválon, ami párját ritkítja, belepillanthattam irigylésre méltó nyugalmadba, energiáidba és konfliktuskezelő képességedbe. Ha nem becsülnélek, akkor most nem vitatkoznék veled, nemhogy szívósan, de semennyire sem.
Valamit ebben a kicsit lüke országban jó, ha mindjárt az elején tisztázunk. Azon, hogy ballibmédiáztál, éppúgy nem óhajtok rugózni, mint ahogy voltaképpen elég mélyen hidegen hagynak a pártpreferenciáid is - te sem országos bohócokkal méred magad, én sem, így aztán ha etéren van is nézetkülönbség köztünk, az szerintem épp csak egy söröspohár mellé való. Ezt a vonalat békén hagyom tehát, még akkor is, ha (ezt azért jobb, ha tudod) a baloldaliságot nem a mai csahos torzítók fogalomtárából tanultam meg, hogy mi az, hanem olyanoktól, akik nem csak tudták, mi az, de tettek is a jobbításért eleget. Talán a te korosztályod is megérti, hogy én az ÉS-t a hetvenes és a nyolcvanas években is tüntetőleg, ellenzéki gesztussal lobogtattam, ha nagynehezen sikerült vennem egyet, és meg kellett érnem, hogy a szabadnak füllentett hazámban újabb két alkalommal ugyazzá vált ez a tett - pedig csak a tisztességes újságírást szomjaztam, habár ma már nem sokan tudják, mi az és mivégre is volna való. De, mondom, ez a lényeget nem érinti most.
A falutok polgármestere ralizott egyet a jeges, éjszakai orfűi országúton, ezt a marhája videóra vette és eldicsekedett vele a fészbukon. Szabályt szegett, ezt ráadásul követendő példaként előtárta egy közösségi portálon, és mindezt mintaadóként, egy közösség választott első embereként. Úgy mondjuk az ilyet, hogy közszereplő, a tettét pedig nemcsak a tételes jog ítéli el, de a közízlés is, más szóval az etika. Emiatt aztán egy újságíró megírta, szenzáció lett. Te úgy értékelted, hogy ezzel a falura az újságíró rossz fényt vetett, valamint, hogy egy - a másik... - politikai oldal által fölbérelt újságíró célzatos gaztette ez, lejáratandó mindjárt az egész falutokat.
Ne menjünk most abba belé, Tamás, hogy mennyire szomorúan mellélő a tényeknek az, aki a ballibnak nevezett újságírás irányíthatóságáról beszél. Épp az általad idézett portálok is sokféle világnézeti preferenciával bírnak, de egyvalami közös bennük: a folytonos kérdezés. Ezen a térfélen, Tamás, nincsenek megvett mamelukok. Furcsának tűnhet, de léteznek még újságírók, azaz olyan betűvetők, akik egy (nem is minden részletében leírt) szakmai normarendszer szerint vetik papírra a soraikat (na jó, ütik tasztatúrába a hajnali pára súlya alatt), és egyetlenegy vezérlő elv fogja a kezüket: a tények lehető legalaposabb megismerése és megismertetése.
Rohadtul változó azután, hogy ez hogy sikerül nekik, milyen szakmai színvonalon. Nem is csak a tehetség; de oknyomozni drága és kockázatos, ne menjünk ebbe most belé. Ha kívánod, később, másutt, igen.
A polgid védelmében föltett indulatos anyagodra sokan sokféleképpen reagáltunk. A számomra legrelevánsabb egy általam nem ismert hölgy véleménye volt: "Na ez a bajom, de nem a Tamással, hanem így összességében, hogy támogatjuk egymást a hülyeségben. Teljesen függetlenül politikai és vallási nézettől, megy a sírok meszelése, ahelyett, hogy az ember odaállna a barátja elé. és azt mondaná, hogy apám, de nagy marha vagy! Az egész munkásságodat lejáratod!"
Én most ideállok eléd, Tamás, és azt mondom: apám, de nagy marha vagy, az egész - az egész faludat lejáratod! Mert azzal, hogy most belinkelted a falud honlapját egy írás alá, azzal a falut betetted, belérángattad ebbe a műsorba, ami eddig azért többé-kevésbé mégis csak a polgiról, mint magánemberről szólt (hogy miért nem, azt a kommentemben leírtam: mert közszereplő. De ezen már túlvagyunk).
És mindezek után föltettél egy anyagot, amiben jópofizva, mintegy követendő példaként, vagányul, a község érdemeként közzétetted, hogy mit tett az embered (barátod, igen, nem feledtem, és nem emiatt ítélem el, hanem a tette miatt). Innen kezdve a falu polgármesterének cselekedete: a közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése bűncselekmény, plusz a tett mintaként beállítása nemcsakhogy földicsőíttetik általad, de egyenesen olyan színezetet nyer, mintha ez a falu érdeme volna, sőt, vigyázz Tamás: mintha EZ volna a falu érdeme. EZ AZ, ami, most már vastagon, besározza a falut. Miközben a boldogulásáért szorítunk mindannyian.
Veszélyes dolog a közszerepelgetés.
Arra kérlek, Tamás, gondold át ezt a dolgot nagyon. Amit leírtam, az nem a politikai oldalakról szól, tartalak annyira bölcsnek, hogy ezt tudd azért. Az egész - leírjam ezt a nagyon kiforgatott kifejezést? leírom, épp, mert kiforgatott, és épp, mert a hozzád hasonlóan alkotó intellektusú emberek képesek túlléptetni a közegünket a kiforgatás mérgezésein -, az egész kurva ország boldogulása függ olyan 'apróságokon', mint hogy egy választott vezető képes-e mérlegelni a tényt, vezetőként neki éppenhogy kevesebbet szabad, és a lehetőséget: kiállni a plénum elé és azt mondani, hölgyeim és uraim, hibáztam, megkövetlek titeket.
Baráti tisztelettel:
Árpád
