Barkácsoland

Megöltek egy fiatal nőt Pécsett. Mivel szép volt, sikeres és okos, az eltűnése hatalmas feltűnést keltett, halála hatalmas felhorgadást, a megtalált tettes jellegzetes arcéle és bőrszíne habzóan rasszista, boldog gyűlöletet. Pár napra rá egy pécsi fehér megölt egy győri családanyát, de ez az ügy már inkább csak a nők körében vetett hullámokat, ott is inkább csak az értelmesek között.

A facebookon terjedő habzó gyűlölet elgondolkodtató. A facebook világát nem köti a PC máskülönben eléggé buta, de olykor hasznos fanyalgó megközelítése, az első fotók után mégoly értelmes emberek is kényszeresen "cigánybűnözéseztek", minden 4-5. bejegyzés erről szólt, és nagy többsége ekképpen fogalmazott.

A szerencsétlen nővel a tettes borzalmas módon végzett, közszájon forgó értelmezés szerint olyannyira, hogy a sokkoló részleteket a rendőrség nem is meri közölni, ezért van, hogy az információt csak csepegteti. Mindazonáltal még mindig áll az a verzió, ami szerint a tettes "vadászott", azaz mindegy hogy ki, csak nő legyen, aki arrajár: mindenképpen így, és mindenképp végzett volna vele.

Elgondolkodtató, hogy "milyen kacskaringós utakat jár be az elme, ha egyszer fejébe veszi, hogy nem A-ból B-be, hanem C-be jut el" (Roger Iqor). A legkörmönfontabb eljárásokat vetik be értelmes emberek, csak hogy igazolva láthassák tévképzetüket (talán a leg"szebb", amidőn egyik online újság emészthetőre följavított képét, eredetileg rossz amatőrfotót, annak igazolására állít be valaki, hogy lám, kivilágosítják a fotót, csak hogy ne látsszon annyira, a tettes cigány). A szexuális bűnelkövetés tipikusan az a fajta bűnözés, ami még az átlagnál is kevésbé köthető rasszhoz. Sőt, talán megkockáztatható, hogy egyes népcsoportok valamivel szabadosabb szexuális kultúrája több oldottságot, kevesebb elfojtást okoz a férfiakban, mint a fehér többségi kultúrák eléggé gátlásképző megközelítései. Ezért kevesebb esélye van annak, hogy kielégítetlen éhség vigye efféle tettek felé. Aberráció ez, és mint ilyen, nem bőrszínhez vagy ún. rasszhoz köthető. Alapesetben. 

Valójában ugyanis nagyon közel még az az idő, amikor a szexus és a hatalom, szexus és birtoklás nem vált élesen el. Erősebb kutya dominál, és nevetünk, pedig. Pedig egy faj életében villanásnyi idő, alig pár évszázad választ el azoktól az időktől, amikor a hadi győzelemhez a legyőzöttek asszonyainak elragadása szervesen hozzátartozott. Csak hát a szabin nők elrablása, mint rege vagy operett megható, ám a maga valóságában már korántsem lehetett olyan nagy élvezet egy nőnek arról dönteni, hogy férje és gyermeke még épp csak hűlőfélben lévő teteme fölött ágyéka vagy élete vesszen-e. Véresebb volt a kor, kevesebb az idő az erkölcsi megfontolásokra, praktikusabbak voltak az emberek: vélhetően többen hagyták veszni ölük dicsét, mint az életüket. Ilyenformán azután aránylag konform módon megoldódott a katona erőszakra fixáltsága csakúgy, mint egyfajta génfrissítés.

Régmúlt korok, bundás erkölcsök. Az ápolatlan, primitív lovagok és velük tökéletes harmóniában lévő loncsos, véresszemű, bűzlő közkatonák. Jól hangzik, hogy időben már messze van, és alkalmas volna arra, hogy erkölcsi fölénybe ringassuk magunk: mi ezen már rég túlvagyunk.

Hát nem. Ehelyről jelentem: a második háború is eléggé közel van még, élnek az áldozatok (aki kicsit világosabban akar látni ezekben, az olvassa Polcz Alaint). De hogy végképp ne legyen okunk nyugodtnak lenni: alig 17 éve volt a srebrenicai borzalom. Ott és akkor nyolcezer férfit mészároltak le, hogy a bosnyákoknak írmagja se maradjon. Még két évtized sem választ el tehát a bundás indulatoktól vezérelt, gondosan szított intézményes erőszak legalitásától itt, a kultúrnak hitt Európa lágy ölén.

Ettől még a tett vastagon aberráció, bűntett, büntetés után kiált. Csakhogy ha egy egész, velünk élő népcsoportot stigmatizálunk egyetlen tagja miatt, az nemhogy sehová, hanem egyenesen még rosszabb felé vezet. Azon ugyanis el lehet vitatkozni - és a kriminalisztika tudománya csakúgy, mint számos mozgalom meg is teszi ezt -, hogy melyik hatékonyabb: a megtorlás vagy a nevelés. A bekasztlizás vagy a társadalomba visszavezetés. És nyilván nem lehet bármelyik álláspont igazát minden egyes esetre ráhúzni sem. A kriminalisztika is, a gondolkodás is fejlődik (legalábbis hitünk szerint), elvben egyre hatékonyabb módszereket birtokol a társadalom. És ha egy ilyen brutális gyilkosság meg is rengeti az embereket, attól még Pécs városa - európai léptékben egy szép, nagyobbacska falu - biztonságos, emberi lakóhely maradt.

Hanem a stigmatizáció. Az amerikai (USA) feketékkel való bánásmód rosszabb évtizedeiből jól ismert, hogy a nagyon elnyomott, nagyon bűnbaknak, alacsonyrendűnek, a társadalomra veszélyesnek kikiáltott feketék, akikről ezeket a képzeteket gondosan sulykolni soha nem feledkezett meg a szolgalalkű sajtómunkások hada, bizony egyre erőszakosabban törtek ki egyéni éltük kilátástalanságából. Amikor minden mindegy, amikor nincs élhető alternatíva, akkor reálius alternatíva a rombolás. Nem mennék most bele a palesztinok elnyomásának és a terrorizmusnak titulált kétségbeesett akcióik összefüggésébe, csak jelzem az ok-okozati kapcsolatot. Amerika, ha akar, még emlékezhet arra, hogy feketék megerőszakoltak fehér nőket szinte csak azért, hogy megalázzák őket, hogy így vegyenek elégtételt az őket ért sérelemért. A 'megbecstelenítés' szó elég pontosan fejezi ki ezt (is).

Ha mármost minden alkalommal, amikor egy cigány elkövet valamit, cigánybűnözést kiáltva fölharsan az össznépi felhördülés, az csak lovat azok alá, akik másirányú torz indulataikat a cigányokon élik ki. Legalizálja a másik irányú bundás indulatokat. Bekövetkezik, ami bekövetkezett: többmilliós motorokkal felvonulva ijesztgetik és froclizzák a nyomortelepeken tengődő cigányokat "hobbirobogós cicahordák". Akkor előbb-utóbb megjelennek a félbevágott szellemi óriás követőhadak is, és el fog szakadni a cérna. Előbb utóbb cél lehet a megbecstelenítés is. 

Amivel nem akarom azt mondani, hogy a pécsi nő gyilkosa amellett, hogy förtelmes alak, ne játszotta volna végig ezt a gondolati futamot is. Fehér nő, értelmes, rendőr... ha tudta egyáltalán. Ha "vadász" volt, akkor nem. A nő ellenállásából persze már kiderülhetett a szellemi fölény, nem tudjuk, de még mindig egyetlen ember áll szemben egyetlen másikkal, aki különb nála, még - talán - csak egyéni sérelem vezet a megalázáshoz. Talán.

Jó volna nem megvárni azt, hogy bekövetkezzen, amikor a megalázás intézményesül. Egyik irányban már erőteljes lépéseket tesz a társadalom jókora hányada. Egy államvezetés, amelyik cinikus, undorító nácikat tologat egyre előrébb, szabadcsapatokat (emlékszünk a primitív, mosdatlan lovagokra és csatlósaikra, akik gyerekek tíz- és százezreit is hősiesen meguk elé küldték a pusztulásba a rablóhadjárataik során - ha már a lovagkultusz oly igen szemfényvesztően terjedget megint), és egy internetes, villámgyorsan szerveződő gyűlöletközösség, amely rendkívül hatékonyan, kivédhetetlenül terjeszti az egyszavas áligazságok mákonyát. A fals állításokat nem létezik megcáfolni, nem válaszolhatsz ezer posztra egyenként és érvelve, el sem olvassa, ha kiderül, más véleményen vagy, csak bedühödik és bezárkózik a stigmatizáció kényelmes fala mögé.

A troll etetése tilos. Csakhogy van élethelyzet, amiben nem intézhető el egy vállrándítással a trollkodás. Én a magam részéről nagyon nem szeretném, ha bekövetkezne, ami a trollkodás plusz intézményes nácikák szükségszerű vége: hogy a másik fél részéről intézményesül a megalázás. Aki ezekkel a "cigánybűnözés", "oszd meg ezer példányban" áligazságokkal operál, az asszonyaink, lányaink ölét dobja oda olyan indulatoknak, amiket éppen saját maga szít. Amikor pedig eljut ide, akkor újabb sikoly, hadjáratot hirdet és itt is van a polgárháború.

Állítsátok meg a tízezer Arturo Uit!