Barkácsoland

Mondják, hogy fejlettebbek voltak, mint korukban a többiek. Mondják, hogy két decivel még a miénknél is nagyobb volt az agyuk. A "cro-magnoni" meghatározás idejétmúlt. Nem kicsit, nagyon. Nem ezért haltak ki.

A cro-magnoniak után jöttek a neandervölgyiek. Vagy helyettük. Előttük. Ki tudja ma már; az emberré válás rögös útján néha embertelenül nagy a tülekedés, habár úgylehet, nem őseink lelkén szárad egynémely, a ma embere által rájuk hárított sajátság. Mi a neandervölgyiektől származunk.

És habár sem az előbbi, sem az utóbbi bekezdés zárómondata nem igazolható egyértelműen, azért tetszetős következtetések vonhatók le belőlük, és ezért - igazság ide vagy oda - a későbbiekben ezektől indulunk tovább.

Azt mondja történettudomány, hogy egy nép egy másikat vagy meghódít, vagy beleolvad. Vegyes megoldás nincs. Mégis, úgylehet, a primitívebb, erőszakosabb neandervölgyiek nemcsak leigázták a cro-magnoniakat. Amit lehetett, átmentették azért. Meglehet, túl szépek voltak a cro-magnoni asszonyok. Meglehet, már csak úgy voltak vele a neandervölgyiek, hogy kár lenne veszni hagyni ennyi értéket. Ha már. A genetika szerint mi a neandervölgyiek utódai vagyunk. De nem zárnak ki egy kis cro-magnonit sem azért. Hátha, mondják a genetikusok. Hátha, mondjuk mi is. Mi merőben másért mondjuk ezt.

Ferlinghettit megihlették a cro-magnoniak. Hát hogyisne:

"A cro-magnoniak könyveknek való
köveket cipeltek"
(Eörsi István fordítása).

Nagyszerű kép. Látjuk belőle: szépek és okosak. Tudjuk azt is, hogy karcsúak, magasak, asszonyaiknak is magas a homlokuk. És akkor itt van ez a kezelhetetlen Neanderthal. Népe butácska, ennek megfelelően agresszív; kocsmakultúrája zajos, és fölöttébb erős hazafiságos nyomulás jellemzi kicsikét nyomott szellemű egyedeit. Muszáj, hogy egymásba akadjanak.

Mármost nem mutatja semmi, hogy a cro-magnoniak a könyveknek valók cipelése közben sértették volna a neandervölgyiek érdekeit. Sőt. Ez azonban a neandervölgyieket egy csöppet sem érdekelte. Mások. Tudósok. Magas a homlokuk: tojásfejűek. És így tovább. A neandervölgyiekben forrt a düh. Könyveknek való kövek, még mit nem; miközben őnekik itten még azt sem sikerült fölfogniuk, hogy mitől más a pattintott kőkor, mint az előtte levő. Világos, mint a Nap: a cro-magnoniaknak pusztulni kell.

Úgy tűnik, a versengő álláspontok közül a neandervölgyieké lett a győztes. Cro-magnon még tudományos definícióként is veszített, és győzött a falkaszellemű Neanderthal. Akik mi magunk vagyunk.

Lássuk, mire jutottunk vele.

Pár évezred után Neanderthal elvégezte, amit tudott. Birkenau, Osviecim, Doberdo, Nagasaki, Drezda, eléggé hosszú a sor. Pár évezred után egynémely fejekben fölötlött, hogy ezt a neanderthal-paradigmát, ha lehet, túl kellene lépni. Pár évezred múltán egynémely fejekben fölötlött, hogy most már nem Neanderthal vs. Cro-Magnon életre-halálra, hanem emberiség életre-halálra a tét. Pár évezred múltán is csak pár világos főben ötlött föl a dolog.

Mindazonáltal észrevétlenül mégiscsak végbement a dolog. Az egyik utolsó nagy, iparszerű öldöklés (mindközönségesen II. Világháború) valahogy meghozta azt az örömöt, ami után már nincs tovább. Ami után már nem lehet újat kiötleni, minden csak a régiek sivár ismétlése csupán, akkor pedig minek. A Neanderthal-paradigma valahogy vértelenné vált ezidőtt.

Pedig a férfiaknak versengniük kell. Bárhogy is. Ebből van a férfi: versengésből. Ha mást látsz rajta, az csak a déli Nap csalóka sugara. Délibáb. És a maradék cro-magnoniak kitalálták a gazdasági versenyt. Megint a neanderthaliak látszottak veszíteni. Neanderthalban elszabadult a pokol.

Cigány, buzi, zsidó, nő - kiabálták a neandervölgyiek, habzó szájjal, utolsó lehelletükig védve a bundás ősemberlét indulatait. Neandervölgyi motorosok indultak sürögve, hogy bizonyítsák Neanderthal magasabbrendű igazát, neandervölgyi hírlapírók sürgölődtek rég elporladt cro-magnoniak szellemi örökségén marakodva, másfél millió lépésnyi szellemi hátrányt nem észrevéve is.

Pedig Ferlinghetti már hatvan éve megmondta:

"Egyikünk sem hal meg
amíg ez így megy
Az enzimes palack
felnyitva vár
az asztalon"
(Eörsi István fordítása)

Akármit is jelentsen ez.