Egy kerékpárút - hajh, egy kerékpárút...! Az ám csak a valami!
Nézzünk is meg mindjárt egyet közelebbről. És hogy még csak véletlenül se érhesse szerzőt a részrehajlásmentesség csúf vádja, nézzük meg az oly sok polémiát kiváltott Felsővámház utcai, kultfővárosi kerékpárutat. 
Indulunk a Major utca felől. Amint látjuk, a tervekből kiolvasható helyzettel szemben a kerékpárosok a házaktól távolabb futnak, így ebben a kereszteződésekben talán lesz alkalom autóval, bringával és gyalog egymást időben észlelni. Behúzunk egy jópontot tehát, és indulunk tovább.
Pár pedálfordulat után ismerős képek ötlenek elénk, kis hazánk
megannyi beruházásán naponta látunk ilyent: csak addig tartson ki, míg a melósok odébbódalognak valahogy. A járda és a bringaút közti rézsűre 'majdcsakleszvalahogy' stílben odahányt föld, kő és törmelék már laza késztetéssel elindult a kerékpárút enyhet adó felülete felé. Pár eső, és a termő, lágy televény jótékony takarásába fog veszni az útfelületnek 
szánt, katafalkvidám sötétszürke beton. És bár a bennünk lakozó esztéta újabb jópontot húzna be és az elvadult zöld nemkülönben, a majdani iszapon hanyatt csúszó kerekesek víziója ezt felülírja és nagy-nagy rosszpontot adunk.
A kerékpárutat tehát majd' ugyanolyan szürke, óvszergyári rakodórampára szánt térbetonnal nyomták le, mint a többi felületet. Semmi sem súgja meg a Zembereknek, hogy ez nem parkoló, downtown korzó, vagy a kukáknak szánt lerakó. Ráadásul a járda alatt húzódó, széles, szerinte tökfölösleges sáv arra buzdítja a profitszerzési jogában mit sem korlátozott vállalkozót, hogy a bóthoz tartozó járdára kitelepülve tolja belé védtelen áldozatai arcába a német festékvegyipar élelmi remekeit - ha el akar menni a parasztja, van hely alább elég. Hogy az biciggliút? nemá. Talán nem meglepő: fekete pont.
Hajtás, hajtás tovább, és, ahh, igen!! A tömény élvezet. Vagy tíz éve tette föl a kérdést egy "Mérnökeink terveznek" című összeállításban pár hasonlóan jól sikerült műtárgy kapcsán az akkori netfüggő: az autópályán mikor fogunk ilyen remekbeszabott alkotással találkozhatni vajon? Külön 
figyelmet érdemel a kerékpárút közepére egy bravúros szökelléssel betolakodott oszlopok és szekrények precíz körbedolgozása. Ilyen szintű munkára utunk során sehol másutt, csakis a keresztező műtárgyak eldolgozásakor találtunk példát. És mégis, mégis (vajh miért?!): újabb nagy rosszpontot adunk.
Hogy a legkisebb szegélyt is elönti ebben a kultfővárosban a mocsok, arra most nem 
tisztünk kitérni, csak tényként rögzítjük a tényt. Kultfőváros, igen, bakker, zene, színház, mozi, nemá takaríccson itt valaki. Az pedig, hogy a felhajtást ötcentis peremmel sikerült megoldani, két dolgot jelent. Egyrészt hihetetlen teljesítmény ezektől a vállalkozóktól, hogy egyáltalán csak ekkora lépcsőt húztak oda és nem mondjuk félmétereset. Láttuk a szakikat, a kriptaszökevény gépeket, láttuk a rettenetes teszetoszázást hónapokon át, tudjuk, miért mondunk ilyent. Örülünk, na! Aztán az is lehet, hogy a fogászlobbi van a dolog mögött. Egy kereszteződés, egy protkó - nem is utolsó üzlet, százalékra ment a vállalkozó. De talán 
mégsem. Ehhez azért tudni kellene annyit, hogy merre lejt a vízmérték, ha nem középen van a buborék. Nehéz, nagyon nehéz. Addig marad egy újabb fekete pont.
Pár újabb pedálmozdulat, és akkor itten van ez a fa. Botrány, ahogy ez ideugrott. Nem is lehet ezzel mit kezdeni; el is menekült onnan szaki, mérnök és művezető. Lelkünk mélyén igazat adunk nekik. Jön egy ilyen fa, és minden látható előzmény nélkül egyszercsak keresztbe nő a kerékpárúton. 
Botrány. Magunk is így hagynánk, szegetlenül, nahát bosszú az bosszú, a nemjóját neki. Talán az igazságért kiáltó indulat okán megremegő kéz az oka, hogy ezúttal újfent egy kövér rosszpont lett behúzva általunk.
A sok szemétkedés, amit a bicigglisek megengednek maguknak, szinte hallom is a konklúziót. És hát - igen. És itt is a tárgyi bizonyíték. Mi másra épült mindez a sok bohóckodás, ha nem arra, hogy legyen hová kihúzni a kukát?! Ezért kinek jár a virgács, uraim?
Vannak azután ezek a szintbeli összejövések, vagy hogy is. Na szóval beton-beton, meg így meg úgy, de azér' - a meleg-e az oka, vagy az 
olcsó sör mégsenem az igazi -, szóval vannak itten megoldandó elvi gondok azért. Bringásszemmel szép kövér rosszpontra érdemes a burkolat eldolgozása is.
De, az ördögbe is, megint nem mértük meg, milyen hosszú is ez a nagyívű projekt, megvan bő kézzel mért ötszáz méter az egész. Nem tudunk lqrró per folyóméter arányt fölállítani, öreg hiba.
De ha fontos, istenuccse, lemérjük méterre az utat és fölállítjuk az arányt.
Addig is fölkészül: orfűi kerékpárút-projekt.
