Barkácsoland

Amikor egy ilyen öregedő mérnök haragudni kezd. Amikor elege lesz abból, hogy ez itt a vonalban hogy-hogy nem érti meg: hiszen egy helyre dobáltuk az ágakat. Lehúztuk a közterületről, akkor mit akar még ez itt. Amikor az öregedő vasúti mérnök haragudni kezd, lecsapja a kagylót. Osztályvezetői ukáz ide vagy oda, a rosseb, aki udvarias.

Reggel hétkor megcsörgeti a manust a mobilon. A vasúti mérnök hajnalban kezd, hétkor már fáradt, le kellene tudnia ezt a nyüzsgő f..it, az meg, ahelyett hogy hálálkodna, valami rendezett látványról habrigál. A hajnali kezdés, a sötétben ébredés savanyú szájíze, nem a szellem órája ez. Hétkor már fáradt, nyakán az egész vasúti nagyüzem, itt a vidéki nagyvárosban, ami a pusztulás stációi közepett, finnyás kódis, épp kultfővárosi pózban tetszeleg, ezek a rohadt turisták is a vonatokon, bicigglivel föl és alá, jó hogy el nem csapják a hajnalban még épp csak szalonspicces, mocskos takarítókat az állomás omladozó oszloplábainak támaszkodtukban, ámbár ez aztán végképp legyen a menetüzemiek gondja, neki itt a pálya, a felelősség, a még csékir síneken dülöngélő vonatok, és akkor ez itten hajnali hétkor a rendezettségről habrigál. Hát persze, hogy odavágja azt a k..va telefont.

Pedig hogy elmagyarázta neki. A nyüzsgő f..i, aki a pálya mellett valami egyesülettel valami vendégeket fogad, meg hogy közpark és hogy városi feladat, nem érti ő ezt. Nem is az ő dolga, hogy mit lát a kerítésen túl a látogató, ő odébbhúzatta két méterrel, tehát akkor a terület rendezett, sorbarakatta a közhasznúakkal a gallyakat.

Merthogy a vasúti védterületet közmunkások gondozzák, ők nyesik a bozótot, ők húzzák a nyesedéket a vasúti védterület és a közpark kerítése közti közterületbe azután; tíz éve így csináljuk, vágja ki az öregedő vasúti mérnök a tromfot, és nem érti, mit nem ért meg a másik ezen. Egy év alatt elrohad, teszi hozzá magabiztosan; a telefont akkor csapja le, amikor a másik firtatni kezdi, vajon miért tulajdonít a lágyszárúakra jellemző sajátságokat a karnyi vastag suhángoknak, amik az elvadult cseres-kőrises-gyertyános hajdani telepítésben sűrűn fölütik a fejüket. Amikkel oly sokat küzdenek a közmunkásai.

Azám, a közmunkások. A magyar államvasutak (rég nem tulajdonnév ez már...) pályáinak tisztántartására a magyar államvasutakban nem képződik elég tartalék. Ugyan a jegy legalább olyan drága, mint ahol tiszták a vonatok és nem kap indítójelet a mozdonyvezető amíg a tizenéves fiú félig a lépcsőn áll a kerékpárral a kezében, a jegy legalább annyiba kerül, mint amennyiből ez a nyüzsgő f..i a háromtonnás furgonnal, megrakva, föltép ugyanoda, de ebből a pálya gondozására nem telik.

Jól is néznénk ki. A magyar államvasutak pályáit közmunkások gondozzák. Most éppen gallyaznak, ebédre megülnek a vastagon kutyaszaros dzsindzsásban, a levéltetvekkel gazdagon ellátva burjánzó bodza tövében, ami a vasúti mérnök szerint oly igen gondozott, de hát őket nem a magaskultúra terjesztőiként alkalmazza valaminő állami munkanélküli-hivatal. A magaskultúra, az az építészek dolga, a kultfővárosi tereken meredek eszetlenséggel locsogó vizek például, melyek széles néprétegek számára teszik elérhetővé a napi mosdás eleddig csak vágyálmaikban létező eszményét így nyáridőtt, most, hogy a városi közfürdőt - tisztasági fürdőnek hívták, ha mond ez valakinek valamit - negyven éve bezárták és a helyén végre-valahára adóhivatal működik.

A magyar államvasutak horribilis jegyáraiból tehát a vasutat akár csak elemi szinten is működtetni nem képződik elég tartalék, a kosz ellepi a kultfővárosra ácsingózó bamba utasokat, a harminc éve volt menetidő másfélszeresével a vasút még dicsekedik is, és akkor itt ez a nyüzsgő f..i és rendezettségről habrigál. Hát még szép, hogy kiborul a bili.

És elég sok eklatáns écesz kerül napvilágra vele. Csak ezt az öregedő vasúti mérnöknek már nincs érkezése megláthatnia. Hajnali kelés, savanyú öregszag a tükör előtt, mintha az egész vasútüzem dögletes balkánja törne rá, a közmunkások nincsmártovább igénytelensége, a csékir sínek hőségben vibráló kontúrjai, ahogy végignéz egy értelmetlen élet fölött - egy értelmetlen üzem, egy ország sehonnét a semmibe futó, girbe-gurba, ócska, részeges közmunkásokkal ideig-óráig megtángált illúziója, síneknek és vasútüzemnek látszó talmi tárgyak fölött. A hulla évtizedek óta tartó, rémületes refelexmozgásai fölött, az értelmetlenség napi zsolozsmája fölött a pályája kezdete, évtizedek óta.

Hát még szép, hogy rendre tanítja ezt a nyüzsgő f..it. Vagy legalább lecsapja a telefont.