Barkácsoland

Könyvet kap a gyerek a nagyszülőktől. A könyv jó, a könyvet szeretjük: mesék, történetek és mindez úgy, hogy a gyerekfejben megképzik egy világ, ami az ő esze és szíve szerint népesül be a könyvhozta lakókkal.

Ez a könyv kicsi, a lapok tele képpel, az édibédi rajzokon még a vasorrú bába is édibédi. A szöveg, khm, nincs bő lére eresztve. A szöveg a történetek oly mérvű zanzásítása, ami már herélés, csonkolás, főveszejtetés. Persze a valódi konfliktusok is gondosan herélve a szövegből. Mindezt úgy, hogy kopirájtot tüntet föl a „szerző”. Hm. Egy-két „olvasás” és a könyv, ahogy mondani szokás, megy a levesbe.

De még előtte: fura szagok a szobában. Kiszagolunk az erkélyre, de nem, nem onnan jön. Különben is, a szúnyogirtásra előszennyezett nyersolajat porlasztanak a város levegőjébe, annak nem ilyen a szaga. Ez határozott permetezőszer-szag. Még abból a békebeli fajtából, amit átható, szúrós szaga ellenére előszeretettel és olykor hatásosan alkalmaztak a falusi asszonyok a férjükkel fönnállott vitájuk lezárására. Kóválygunk a lakásban, keressük a bűz forrását.

Naná, hogy a tenyérnyi mesekönyv. Kinyitjuk, bűz. Becsukjuk, akkor is bűz; igaz, akkor valamivel enyhébb. Irány a kolofon: minden jog fenntartva (ez legalább világos: a pusztítás felelősségteljes munka, és ha valaki a közkincs meséken rombol ekkorát, hát legalább a magyarországi pusztításért is hadd tartsa a markát), nyomtatva: Indiában. És persze a nagyhatalom kiadó neve.

Hát – biztos rendben van ez így. Az agyonajnározott vérmagyar sikersztori fércművek jogdíját lapátolja külföldre, külföldön nyomtat és idehaza mérgez. Nem kicsit, nagyon. Nem csak szellemit, de fizikailag is. Persze végtére is kinek a pap…

A magyar sikersztori könyvkiadó persze reklámozza is magát. Ez rendben is van, óbornak is kell a cégér, jó bornak is kell a cégér. Óriásplakáton is reklámozza magát. Ez is rendben van, még ha esetleg a könyvolvasókat olyan mértékig zavarja is az óriásplakátok zagyva erdeje-jelentette esztétikai környezetszennyezés, hogy tudatosan nem veszik azt, amit óriásplakáton látnak meg. De talán nem is ők a célcsoport? Mert mit ír az óriásplakáton a könyvkiadó: akcióban verhetetlen!

Csak félve rukkolok elő egy perverz gondolattal: (igazi) könyvekben nem lehetne?