És a meglévőket is hagyd tönkremenni. Harsogd plakátbetűkkel a címlapon: válság, és siránkozz azon, Kína mi tömeg autót megvesz még ma is. De ne építs kerékpárutakat, kurtítsd meg az erre szánt, amúgyis nevetséges költségvetést. Ha már az energiaszűke világválságot okozott, akkor kurtítsd hetedére. Hetedére az eneriafüggetlen helyváltoztatásra szánt pénzeket egy olyan országban, aminek balladai energiaszűkében és -függőségben telnek napjai.
De ha még ez sem elég, intézd közútjaid felújítását a megszokott balkáni módokon. Nézd el merengő szép szemeddel a biciklistát, mint küzd szegény bolond az út szélén a neki szánt, méternyi sávra gyűrődött aszfalt félarasz magas gerincein. Kacagd ki a bolondot, amikor már nem bírja, negyvenkilós fiatal anya, a gyerekkel megtartani az aszfaltbarázdában a bicajt. Szép is az, amint a parkolóőrök kéttonnás presztízsdzsipje elé billen, és külön szép a pánik az őzszemekben.
Persze-persze, el ne feledjem, nem parkolóőr az, hanem közterület-felügyelő. Mindjárt más. Úgy már nem megróható, ha a kocsidat felnyomni igyekvő maffiakoldusnak még segít is egy kicsit. Nem megróható, mert közben dolgozik, figyel: a szomszéd állásra a kocsiját ledobó asszonykát kell meghiénáznia. Aki, rémtett, a három percért nem vett félórás parkolójegyet. De van is elégtétel, van mit mesélni otthon: a sunyi mikuláscsomag fölött sírvafakadó nő egymaga szállítja az aznapra rendelt humanoid sikert.
De hagyd oda egy kicsit az emberszabású örömét. Nem az ő dolga tudni, hogy a közlekedés törvénye öt perc alatt (de ha a közelben időzől, tovább) nem parkolásról, csak megállásról beszél. Neki a főnöke a törvény, és a városi közcég feje pontosan tudja a dolgát.
Az ő dolga pedig messze fontosabb, semhogy holmi törvények fönntartanák. Az ő dolga az, hogy a városháza közpénzenhős legényeivel behajtassa a parkolótársaság - úgy is, mint a legteljesebb mértékben magáncég - bevételét.
Törvény, ugyan. Bár ha jól emlékszik, összebarkácsoltak erre valami paragrafust annakidején. De végtére ez nem is lényeges.
A lényeg, hogy ne építs kerékpárutakat. És ha már nem, akkor arra is ügyelj, nehogy a közutak használhatók legyenek. Ez már nehezebb. De megoldod azért. Látom heroikus igyekezetedet.
A gyerekét oviba vivő anya cangáját kisodró gyűrtaszfalt vájú csak a legegyszerűbb. Nem kell hozzá sok, csak a cimbi közműcégének előre kifizetni az útkarbantartást és azután nem számonkérni az istennek sem. Tenni sem kell érte, pillanat alatt kigyűrik a kocsik.
Az eredetileg széles, tágas utakon már nehezebb a helyzet. Persze ott sem reménytelen. Annyi csak a teendő, hogy homályos hivatkozásokkal szigeteket kell építeni a zebrák köré.
Magas peremmel, zölddel, világító KRESZ-babával, messziről láthatót, még mit nem. El vagy te tévedve, cimbora. Azt majd csak leszámlázza az édes haver, a közművállalkozó. Szóval mi épül: ujjnyi magas szürke koszfogó lebetonozva, rajta kéthavonta bizton elsodort, térdmagas, koszmatt tábla a forma kedvéért. Látni nem lehet - kocsiból biztosan nem -, de arra elég, hogy a váratlan akadálytól megriadt autós egyként sodorjon el bringást és gyalogost. A bringást, mert túl szűk a megmaradt út kettejüknek, a gyalogost, mert a csalóka sziget látszatbiztosában megrekedve biztos célpontja a megcsúszó kocsinak.
Na ilyet tényleg érdemes építeni. Iskolák, rendelők elé: minél kiszolgáltatottabb a célcsoport, annál gyorsabban jön a megcélzott öröm, a tragédia.
És máris büntetheted vaskézzel az autóst, a buta balekot. Ez amúgyis hatékony öröm. Megfigyelted jól a démonizálás príma lélektani csapdáját. Szabályok, tiltás lépten-nyomon, egyre biztonságosabb járműveket Zaporozsecként kezelni, hatékony módszer. Az eleinte még szabálykövető közlekedő értetlenkedni kezd, majd lassan megvadul, és ott fog kitörni a dögerős bömcsivel, ahol még csodával sem volna szabad.
Ez, épp ez az a pillanat, amit fennen harsog majd a zajból élő, szaprofita média. Nem kell lapíts: eszébe sem jut majd okokat keresni, örül, ha a penzum kétszáz szavával úgy-ahogy meg tud küzdeni. Okot keresni, agymunka, még mit nem; nyugodt lehetsz: a dedós forgalomszervezéssel, betartás-elven működő villanyrendőreiddel hogy te hajszoltad agresszióba a vezetőt, nem firtatja azt senki sem.
Mint ahogy azt sem, ha nem építesz kerékpárutakat. Ne is: démonizáld inkább a kétkerekeseket. A negyvenkilós, kétgyerekes fiatal anya, amint terrorizálja a csapódó farú, húsztonnás busz szegény védtelen sofőrjét, igen: hálás, igaz, életszerü. Ne építs hát kerékpárutakat.
