Barkácsoland

A valaha elegáns, mára hellerágnes-designba csúfult szép, ősz asszony. A valahai szavak - férjének apját, a mezőváros legnagyobb gazdáját málenykij robotra vitték, ahol nyomorultul elpusztult, így gyári munkássá vált özvegye jogán a férfi nem lett osztályidegen (kulák!), hanem munkásszármazásúként válhatott diplomássá, majd, soká, miniszteriális tótumfaktummá, akivé, ha apja megmarad, soha esélye nem lett volna lennie. A valahai szavak - saját apjának kifosztatása, csak mert mérnökként mi más: örök lojális; csak mert "a turbináknak mennie kell", s fölötte a csöndes rezümé. A valahai szavak: a sértettségen, a sérelmeken "a mi őseink" (a "mi" ezúttal nem osztályöntudat, csak a természetes emberi valahovatartozás) tovább tudtak lépni. A sérelmeken továbblépve újból fölépítették az életüket: mert voltak valakik. Ezért voltak valakik.

Pataky András. A soványka kötet, a - tán anyakönyvek? - kusza, ugyanakkor rendezett kézírássorok a címlapon. A háború krónikása. Aki ráment a krónikáslétre. A délszláv háború, alig itt velünk, még emberöltőnyire se. A szerbek (is) által meggyalázott magyar, hogy igazát keresi pusztult társainak, ki mást, szerbet idéz. Ivo Andrićot, aki (most nem akarok Kertész Imrére gondolni valamiért) Nobel díjas szerb író. Nem lényeges. Hanem amit Pataky tőle idéz.

Nincs vége a pusztulásnak, míg csak a sérelmek (vélt, valós, nem mindegy?) megtorlása folyik. Míg csak revánsot venni vágy találtatik. Az új és újabb revánsok új és még újabb sérelmeket szülnek, vég nélkül, egyre gyorsuló iramban növő halom; tisztességes akarat, vonhatjuk le a következtetést Andrićtól már függetlenül, csak megszakítva a sérelem, a sértettség gerontokráciájának deformált igényláncolatát, a tisztességes akarat csak építkezve hozhat létre értékeket.

Balázs Péter, civilek előtt, külügyminiszter és egyetlen valamit is mondó személyiség. A koppanó dátumokat hosszú előkészítő munka előzi meg. A 2011-e magyar Eu-elnökség már most, már régen elrajtolt. Nem akkor indul a munka, amikor a naptári lapot letépve rácsodálkozik az egységbuta sajtórobotos, nem; már rég folyik. Ostoba volna az a kormány, amelyik az eddigi munkát elvégzett stábot lecserélné.

Nem mondja ki: noha e hazában ezidőtt ez a divat.

"Furcsán kegyetlen háború ez. Házasságok bomlanak föl, fivérek kerülnek egymással szembe, és íme, mi is belesodródunk ebbe a megháborodott elmével tervezett öldöklésbe" - vetette papírra Pataky András nem is oly régen ezelőtt.

Háború, kérded, és rálegyintesz: ugyan. Nagy lélegzettel Cseh Tamást idézel, ugyan mikor volt itt már háború; de testvér a testvérrel hatvan év után újra engesztelhetetlenül összeveszve áll: ki ezen, ki azon a politikai oldalon.

Gondolkodj el egy kicsit efölött.