Barkácsoland

Ó, azok a nagy pécsi felhőszakadások! Ó, azok a Nagy Magyar Természeti Csapások!

Elnézgeti az ember a TV-t, vagy a hegyi úton a felhőszakadás nyomán égnek emelt kézzel istenkedő hegyoldallakókat. Uram-teremtőm, katasztrófa-égszakadás-füldindulás. Segíts, Uram, segíts, Jókirály, Gyurcsánymonnyonle. Azt, tata, mán nem köll óbégatni kussojjon el má', a lapátot, azt adja ide inkább.

A szerpentinen a premedárdi szárazulatokban is jól megfigyelhető volt, hogy a vizet, azt ad 1. szidni kell, ad 2. dafke máshová vezetni, mint ahová menni akar, ad 3. aztán karokat széttárva csodálkozni. A szerpentinen a premedárdi szárazulatok idején is prímán kivehető volt, hogy merre jár a víz, hol mos alá aszfaltot, hol mos be követ, hol csinál bohócot az útfenntartó hózentráger-szellemiségű melósaiból.

Mérnök, az sehol. Az fölveszi a fizetését, irodába be, számoszlop, oszt' gunnyadik.

Azért mondom, mert vagy húsz éve úgy terveztem, hogy a házamat - az akkorit - följavítom kissé. Régi iparosház volt egy nagyváros archaikus negyedében. Az akkor még megvolt barokk városrész talán Európában is egyedüállóan nem a polgári és papi pöffeszkedés stílusjegyeit hordozta. Iparosok, fuharosok, burcsellások házai állottak még akkor egész városrésznyien - egy ostoba despota, párttitkárka bulldózerálma megrettent az anyai háznál, és egy európai értékű városrész megmaradt. Megmaradt, de az építési tilalom elslumosította, lezüllesztette a városrészt. Lecsúszott egzisztenciák, sok cigány vette meg az elértéktelenedett házakat. A városrész megmentése azután különben tökéletes kudarc; a régi házak megmentése helyett mára a rózsadombi bunkóbarokk helyi mutációja tenyészik mindenfelé - bármit is mond a csodás feladattal akkor megkínált, és abba városrésznyi értékekkel együtt csúfosan belebukott építész a TV egységbuta üdvöskéje által körbeudvarolt felesége még ma is.

Hanem a házam. Ami mesze nem akkora értékként, de mégis egy olyan környezetben állott. Nem nyúl hozzá az ember akárhogyan. Kiballagtam a ház elé, nézegettem. Gondolatban mértem, mi hogy változik meg, ha itt bontok kicsit, ott hozzáépítek.

Közben zajlott az élet. Kocsmába be, kocsmából ki és autóba be. Nemá ekkora autót két feles alatt el merjen vezetni, aki úr. Robotosok, szolgák, néha egészen népmesei gesztusok. És akkor ez a furcsa jöttment itt a háza előtt. Sokáig kerülgettek, mire kibökte valamelyikük, ami egy fél városrész bögyit nyomta.

- Eladod?

Próbáltam megértetni, hogy dehogy, csak nem akarok olyasmit építeni, ami erőszak az utcaképen. Ha azt mondom, nem értették, még nem írtam le az elképedést. Tudták, hogy néha futóbolond vagyok. A volánbahízott mercédeszest, aki a frissen takarított járdámra szórta a kocsiból a csikkeket (sarokház előtt jó ulatság járdát tisztán tartani), csöndes szóval inteni: komé, tisztelem a te másságodat, oké? de akkor te is tiszteld az enyémet; az enyém az, hogy ha most söpörtem föl, akkor azért, mert szeretem tisztán is látni. A száz kiló, ahogy lendül a csicskáért, aki aztán majd fölszedi.

A deviáns az, aki megnézi, milyen környezetbe épít milyen házat.

Pár évvel később, másik ház, szegélykő. Lapát, vermelő (ahh, vermelő! amíg a szerszmot elmagyaráztam a szomszdoknak!): lefejtem a szegélykő mellől, "mit rákentek a századok". Nagy, értetlen szemek - rendőr, köztisztviselő, középvállalkozó - mindenünnen: de hát az a város dolga neeeem?! Az, hogy az én házam előtt az én szégyenem a benőtt szegély... ne firtassuk. Aminthogy azt sem, cigány volt az a szomszéd, aki bevezette a szokást, amikor füvet nyírt, akkor egyúttal mindegyik ház előtt.

Mármost a városi mérnök, útfenntartás, hegyi utak. Nem kis feladat. Víz, aszfalt, erre domború, ottan meg lejt, de merre is, ajjaj. Nemá eszébe jusson, kimenni szakadó esőben, megnézni, fotó, dzsípíesz netán, mi merre hol folyik. Istenuccse, nem kérném gyalog, csak mint a vasgyűjtő szerencsétlen roma, kocsiban. Meg ne ázzon az a drága mérnöki feje valahogy.

Hogy mitől olyan ez az ország, amilyen. Mitől nem lehet benne élni normálisan. A mérnök, ha kimenne egyszer-kétszer leszakadó vizekben, megnézni, amit minden suttyó biciklista tud, csak az nem, akit ezért fizetnek - na nem is rosszul, uraim, azt hiszem -, ugyan, felborulna a rend? A Nemzet Orvosa eztán nem tehetne éles téziseket szinglikről netán? A Nagymagyar Dicső Király fején megrezdülne a korona netán?