Válságstáb alakul – ujjong a helyijáratú napisajtó röviddel azután, hogy a baranyai zebrákon géppuskasorozat-szerűen halálra gázoltak néhány kisgyereket. A kerék alá gyűrt gyerek gondolata is borzalmas, ám a hivatalosság reakciója látni engedi, hogy nem lesz ez jobb ezután sem.
Válságstáb alakul, értelmes és hatékony munka helyett. A pécsi önkormányzat csereszabatos egyenbuta arcocskája – úgylehet, értékén kezeli a szerkesztő, amikor még csak véletlenül sem rendel hozzá nevet az amúgy szakmai minimum infósávban a helyi TV műsorában – már hibásként ítéli el az autóvezetőt, megindult a bűnbakképzés, noha meglehet ő maga a múltheti baleset óta még most is keresgélné a megfelelő pedált. Fölkészületlenségét, oda-nem-valóságát ugyanúgy leleplezi recsegő bikkfanyelve – sárga villogó került kihelyezésre –, mint a hivatal mérhetetlen cinizmusát, lám, az iszonyat-keltette közhangulat nyomán mégiscsak kerülközött nagyhirtelen pénz egy amúgy tökéletesen hatástalan, de legalább látványos és drága eszközre.
Az önkormányzati berkekben a mindenáron romboló ’ellenzéki’ akarat-okozta keserű frusztráció mellé az utóbbi időkben fölzárkózott a hatalmát veszteni látszó kormánypárttal egyszínű városvezetés megingásai miatti állásféltés is. Tapasztalt idős hivatalnok nyugtatgatja az agyonterhelt, túldolgoztatott asszonyokat.
Ne féljetek, ahol dolgozni kell, ott nem lesz tisztogatás. Oda nem tesznek új és új pártharcosokat.
Az zebrákon addigis monoton pusztulnak a kisgyerekek.
