Csonkamagyar, írja sajtónkról TGM az ÉS-ben (http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0727&article=
2007-0708-2215-06JXFW): „újságíró volt Csíkszeredában (a csonkamagyar sajtó szerint "Csíkszeredán", ad notam "Pécsben", "Debrecenütt", "Budában")”, tesz kis szúrós kitérőt, miközben fölidézi barátjának alakját.
Mármost TGM-et olvasni mindig jó, ha van csöppnyi időnk, amit elorozhatunk az örökléttől holmi elvontabb élvezetekre. Öröm akkor is, amikor nyilvánvalóan nincs igaza és öröm akkor is, amikor találva vagyunk az igazától. De ezzel a csonkamagyarral vitatkozni kell.
Nem mintha a szellem, ami sajtónkból ki-kikandikál, jobbára tényleg nem volna csonka. Csak már ideje volna a trianonkodás uncsi bazári rongyát, ezt a múltba-köldökbe révedő honfibút, mint kievett gyorspogácsa hitvány zacsiját otthagyni végre valamelyik koszos vasúti peronon. Más megnevezést ajánlanánk az ovális H-ba zárt populáció jelölésére, amikor meg kell különböztetni. Legyen Pannon Feudális Föderáció. Bács és Környéke Vakarékszövetkezet.
De a legjobb variációt mégiscsak TGM adja, ugyanebben az írásában: rommagyar (ő ugyan vélhetően a "románnal átitatott magyar" értelmében, de a 'rom' szó plasztikus és dús magyar jelentését átütőbbnek érezzük ezúttal). Nézzetek szét, feleim, Mindjobban Állati Vasutainkon, kultfővárosunk rettenetes utcáin és házain és még rettenetesebb álmain, midőn wifi hotspotot álmodik a szerteszétszart térre a maga után fölszedni nem tudott csikkek fölé a helyijáratú géniusz, két év alatt villamost.
Barátkozzunk a szóval, nem balkán ez. Rommagyar.
