Barkácsoland

    Pénteken Mohács.
    Szeretem ezt a kisvárost, nem csak azért, mert alig másfél-két óra bringával és ott a víz, a nagy, a mocskos, a gyönyörű Duna - de a maga álmosságában és kisvárosságában nagyon lakható helynek tűnik. Épületei aránylag rendben - a svábok nemigen hajlandóak megmagyarodni a szónak a karbantartás iránti iszonyat értelmében -, itt-ott tágas terek, és ha járatos emberrel mégy, akkor olyan, de olyan halpörköltet ehetsz...
    A város főtere a Széchenyi tér, déli oldalán a Fogadalmi templommal. Hatalmas, békebeli tér, szerintem mindenki ismeri, itt lövik el a busók az ágyújukat.
    Most szakibácsik, majdnem azt írtam, serénykednek, szóval vannak, még egy-kettő ődöng a hétvégi dél hőségében. Befordul egy szakadt utánfutóval fölszerelt megroggyant furgon és szívettépően ténfereg, majd, sok-sok kísérlet árán letudva a tizenöt méter tolatást a száz méter széles téren, büszkén zuhan ki belőle a pilóta: sohasem tudtam tolatni! Hacsak nem ezért kapja a fizetést az adóforintjainkból.
    A téren gyönyörű, kézzel rakott bazaltkocka-burkolat. Még. Mert a templom előtt már halomban állnak a betonkockák, és a téren körös-körül a járdák, sétálóutak színes betonkocka-burkolatot kaptak. Vannak nyilván, akik ezt fejlődésként értelmezik. Magunk inkább valaminő gyermeteg tervezőprogramocskára gyanakszunk: ferde sávban mustársárga betonok futnak át az ösvény szürkéjén, majd ihol vörös, ihol nemtudomén milyen színű betoldozások. Szegény elmeszociális Pistike rászabadult a progira, mintát játszik. A betonkocka-rakások nagy valószínűséggel burkolattá válnak majd a téren, a fölszedett, tömény értéket képviselő bazaltot pedig dehogyis fogja a város nyilvános árverésen eladni a polgárainak, jó lesz az, mint annyi más helyen, egy-két helyiérdekű potentát vagy az egységszakadt kivitelező cég egységbunkó művezetőjének udvarán. Ha van, a cáfolatot kéretik regisztráció után emitt alul leadni, jólesne nagyon.
    A teret pedig elborítja a betonkocka egyensivárja. Hasonul Mohács is. A megyeszékhely sétálóutcáján, aminek nevéből a nagy átkeresztelkedési lázban oly fontos volt száműzni Kossuthot, már ez virít. Talán a Nemzeti Színház előtt találhatni egy csöppnyi értelmes burkolatot, de egyébként végestelen végig a betonkocka, ami persze fölöttébb célszerű az óvszergyári melósparkolóban, csak épp nem a város szívében. Igaz viszont, hogy a színháztól saroknyira tetszeleg a kültelki samponbolt sivár fehérre befóliázott ablaksora. Lehet, hogy ez volt a burkolat tervezésekor a viszonyítási pont?
    Mohácson a bazalt még megvan. Még megállítható a rombolás.
    Vagy igazodni kell a templomfelirathoz: "nemzeti nagylétünk hős temetője, Mohács"? Legalább egy jó kis esztétikai környezetszennyezés erejéig?